2014. február 10., hétfő

Hogyan nem ittunk jó sört Bangkokban?



Már indulás előtt nagyon lelkes voltam, mikor egyik nap betértem otthon a Csakajósörbe és részünkről hangos kacarászás, mások részéről pedig mormogó anyázás mellett megbeszéltük Armando Otchoával, a Csakajósör tulajdonosával, hogy pont egy nap különbséggel indulunk Bangkokba, és minő véletlen, pont két nappal a mi érkezésünk előtt nyílik a Mikkeller Bangkok nevű bár, ahol 30-féle sört csapolnak a remek dán gerillasörfőző mesterműveitől kezdve jópár izgalmas vendégsörig. Elmondhatatlanul izgatott voltam már, hogy végre megkóstolhassam a Mikkeller Sukhumvit barnáját és pilsenijét, de a To Ol Dangerously Close To Stupid-jának gondolatára is remegni kezdett a lábikrám, ami sajnos még nem múlt el, mert egyelőre nem került sor ezek megízlelésére. 
Gergőék (Armando) Moszkvában kapták meg az sms-emet, hogy megérkezésük napján azonnal menjünk el a Mikkellerbe, mert másnap kora reggel mi már elhúzunk a fővárosból, úgyhogy amikor megérkeztek hullafáradtan Bangkokba, még bevállalták, hogy kis pihenés után eljönnek ők is, és ott találkozunk majd este hét felé.
Elég messze laktunk ahhoz, hogy ne akarjunk végig taxival menni egy csomó pénzért, ezért kinéztem, hogy a 2-es busszal elmegyünk a Skytrain-ig, majd azzal haladunk tovább. Kimentünk a megállóba, ahol húsz perc után meguntuk a várakozást és leintettünk egy taxit, aki közölte, hogy az rohadt messze van, ahová menni akarunk, de a Skytrain-ig elvisz minket 300 baht-ért. Ezt nagy nehezen lealkudtuk 150-re,  majd elindultunk, de mielőtt odaértünk volna, belekeveredtünk a Nagy Bangkoki Tüntetésbe, ezért a taxis egész egyszerűen kirakott minket a kocsijából és elhúzott, de szerencsére előtte megmondta, hogy merre menjünk tovább. A tovább az a tüntetés kellős közepe volt természetesen.
Kicsit olyan volt, mintha a Sziget fesztiválon sétálnánk, csak a Kikka erősebben szorította a kezemet, de sajnos másfele nem lehetett menni, mert arról fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk éppen, hiszen otthon hagytam a térképet. Békés hangulat volt egyébként, sátrazók az út mentén, lampionok és kirakodóvásár-szerű placcok mindenfelé. 




Már láttuk a Skytrain magasan vezető pályáját, és gond nélkül fel is jutottunk az állomáshoz 5-6 perc után. Itt megvettük a jegyet 42 bahtért (7-tel kell szorozni), majd felszálltunk rá és mentünk vele egy megállót, majd átszálltunk a másik vonalra (kettő van), és azzal is mentünk hét megállót. Irgalmatlan toronyházak között haladt a metrószerűszerű vonat, tele emberrel, az ajtóhoz préselődve utaztunk végig, és bámultuk a várost. A házak nagy része tök sötét volt, de ez biztos a szombat este miatt volt, mert ezek talán irodaházak lehettek.
Abban a pillanatban, ahogy leszálltunk, jött Gergőtől az sms, hogy "Zárva basszameg."
Felhívtam, mondta, hogy a megállótól még kb. 40 perc gyalog a bár, alig állnak a lábukon, irtóztató nehezen találták meg, de sötétség és homály fogadta őket, érthetetlen okból kifolyólag. Én előtte még csekkoltam az oldalukat, ahol ki volt írva, hogy 17-24-ig nyitva, de nem volt mit tenni, visszafordultunk azzal a lendülettel, mert Gergő közölte, hogy ők most hazamennek, ne is várjuk meg őket, jó készen voltak.  Visszamentünk egy másik megállóig, mint ahol felszálltunk, hogy ne a tüntetésen keresztül kelljen hazamennünk, így egyenesen a Hotel Asia bejáratánál szálltunk le, a lefelé vezető lépcső pont a hotel lobbijába vezetett, ahol legalább kezet tudtunk mosni a gondosan a dísznövények közé telepített kézfertőtlenítő pumpás adagolójának segítségével. Erre amúgy semmi szükség nem volt, mert Bangkok nem igazán mocskos (legalábbis Delhihez képest, én alapból mindent ahhoz viszonyítottam). Fogtunk egy tuktukost, aki soha nem tapasztalt sebességgel (az életünkért kapaszkodtunk) vitt minket vissza a Khaosan Roadhoz, ahol egyből bementünk egy boltba, hogy vegyünk egy Chang sört, de közölték, hogy sajnos hétfő reggel 11-ig be van tiltva az alkohol az egész városban a választások miatt, ami másnap lesz (szombat este volt). És akkor leesett, hogy ezért volt zárva a Mikkeller is. Kb. ugyanebben a pillanatban jött az sms Gergőtől, akik szintén ugyanilyen módon szereztek tudomást a kellemetlen tényről. A Khaosan Road szerencsére elég romlott ahhoz, hogy az ilyen apró-cseprő kormányzati intézkedések miatt ne kelljen szívniuk a szomjas turistáknak, úgyhogy a piros hűtőládából Coca-Colát árusító dörzsölt figuráktól tudtunk sört szerezni és amiért a jó pontot pluszban megérdemlik, még csak nem is volt drágább, mint amúgy lett volna.
Ezek után a feleslegesen elköltött mintegy 400 baht és a várva-várt sörök hiánya miatt némi csalódással, de mégis kellemes ízzel a szánkban tértünk nyugovóra nyomorult kis szobánkban, hogy másnap hajnalban végre útnak induljunk Kambodzsába.






3 megjegyzés:

  1. Látom, most már van miért visszamenni BKK-ba. Ez a sörölde még sehol se volt, mikor utoljára jártam ott.

    VálaszTörlés
  2. Én akkor annyira fáradt voltam, hogy hazafelé a metrón kétszer bealudtam, ill.otthon ahogy leültem, elaludtam. Hétfőn visszamentem-csakazértis. Bangkoki mércével iszonyat drága...190-300 Baht egy 0,25-ös sör. Mondjuk nagyon finomak voltak. De a helyet magát szerintem jobban nem lehetett volna elrejteni...

    VálaszTörlés