2009. november 25., szerda

Az hullámok természetrajzárul

"És midőn valának az hullámok az tenger vizekben, megforgaták azok testit s lelkit, kik belemászának."

Ezzel a PB: Agytekervények című tudományos munkájából vett idézettel kezdem mostani szörcsögő hörrenéseimet, mert jelenleg rengeteg időnk van fejleszteni a tudományos gondolkodást és többek között ilyen komoly műveket tanulmányozunk, hogy szélesítsük látókörünket és elmélyítsük ismereteinket a világ dolgait illetőleg. A tudományos kutatómunka érdekében, a tudósnak sok mindent ki kell zárnia saját magánszférájából, hogy ne vonhassa el a figyelmét semmi kutatásának konkrét tárgyától, azaz látómezejét átmenetileg le kell szűkítenie, mintegy kizárva minden idegen, oda nem illő elemet tudatából, hogy kellő hatékonysággal dolgozhasson témáján. A mi kutatásaink ezekben a napokban a tenger hullámaira vonatkoznak. Rendkívül kemény munkát végeztünk annak érdekében, hogy felrajzolhassuk a hullámok alapvető természetrajzát. A tenger hullámairól van szó, konkrétabban az Arab-tenger hullámairól, ha ez számít valamit. (Egy tudósnak természetesen számít.) Mivel feltételezéseink szerint mélyreható hydrophysica-i, illetve hullámtani ismeretekkel olvasóink nagy része nem feltétlenül rendelkezik - nem lebecsülvén ezzel a Nyájas Olvasó szellemi képességeit, hiszen nyilván mindenki másban tudós - ezért egy bakugrással csak a hullámok természetrajzáról felvázolt elemzésünk végeredményét közöljük, amely a következő, a hullámok lényegére és alapvető igazságára vonatkozó megállapítás: a hullámok hullámokban érkeznek.
Kemény munka vezetett ennek a felismerésnek a megfogalmazásáig. Hogy érthetővé váljon ez a folyamat, röviden be kell mutatnom környezetünket, mely inspiráló hatással volt ennek a kérdésnek a boncolgatását illetően, illetve napirendünket, melynek tökéletes fegyelme nélkül nem végezhettük volna el ezt az aszketikus, szellemi kihívásokkal terhelt munkát.
Mint utoljára említettem volt, Varkalában vagyunk Kerala állam déli részén, az Arab-tenger partján.















Magából Varkalából még nem sokat láttunk, mert amint leszálltunk a vonatról, igyekeztünk kutatásunk helyszínére a beachnek nevezett kutatóintézethez érkezni minél hamarabb. Itt, miután reggeli kávénkat elfogyasztottuk, megkerestük szerény szállásunkat, amely alkalmas arra, hogy kutatásaink nagy részét elmélyülten feldolgozhassuk benne. Ez kívülről hotelnek néz ki, valójában azonban jól álcázott munkahely, hiszen itt éjjel-nappal megszállott munka folyik. A teraszon, a pálmafák árnyékában lehetőség van arra, hogy a nehezen elviselhető trópikus klímát kicsit könnyebben elviselje a kutató, ha éppen heves esőzés, vagy tűző napsütés veszi kezdetét. Intézetünket Oceanic Resortnak hívják, a nevében azért benne van, hogy ez nem holmi szálloda, hanem komoly óceánkutató tudományos intézet. Van egy rendkívül kedves intézetvezető itt, akinek állandóan fülig ér a szája, úgy mosolyog, nyilván a sok tudás már csak úgy fér el a fejében, ha mosollyal helyet csinál neki. Tiszteletreméltó fiatalember, hogy ilyen korán elszánta magát a komoly kutatóéletre.
Elmesélem egy átlagos napunkat, hogy lássátok, nem a levegőbe beszélek, itt tényleg komolyan foglalkozunk témánkkal. Én dél előtt nem nagyon ébredek fel, addigra Dr. Józsi már túl van néhány kávén és cigarettán, valamint a naponta érkező szakfolyóiratokat is átnyálazza erkélyünk hűvösében. 12 óra körül feltápászkodom és a jóleső reggeli nyújtózkodás közben végiggondolom előző napi eredményeimet és aznapra kitűzött céljaimat.




 Ezután elmegyünk reggelizni, amit Dr. József már általában türelmetlenül vár. Ő ilyenkorra már megéhezik, hisz rendkívül nagy mennyiségű tudományos munkát végzett eddigre. A reggelit a parton felállított tudósmenzák valamelyikében fogyasztjuk el, ezekből rengeteg van, mondjuk ki nyíltan: szinte csak ilyenek vannak a parton. Apropó part. A part úgy néz ki, hogy egy kb 15,56 méter magas meredély szélén fut az ún. parti sétány, ahol tudósok lődörögnek látszólag céltalanul, valójában komolyan elmélkedve. Van egy pár száz méter hosszú és mintegy ötven méter széles homokos partszakasz, amit lépcsőn kell megközelíteni a sétányról, itt folyik a gyakorlati munka nagy része.




Napközben elég sok tudós gyűlik itt össze, hogy tanulmányozzák a hullámokat a tengerben (avagy a laborban, tudószsargon szerint), vagy pedig a labor mellett heverészve a homokban lázas agymunkát végezve értékeljék ki eredményeiket. A parti sétányon a tudósmenzákon kívül az ún. tudósellátók vannak, ezekben lehet mindenféle kellékeket szerezni, amikre a szerény igényű kutatóknak szükségük lehet. Az egész látszólag úgy néz ki, mintha shopokból és éttermekből állna itt minden a homokos beachen kívül, de hálistennek aki a mélyére néz, láthatja, hogy ez nem így van, ez csak látszat, a májá, ahogy a hindu mondaná. Káprázat csupán.
Tehát elmegyünk a menzára és szerényen reggelizünk, tényleg nagyon szerényen. Kávé és valami szendvics, vagy kása, fellengzősen-angolosan porridge. Én sokszor csak kását ettem, tudóshoz méltóan rendkívül szerényen és Józsi is csak sajtos kenyeret eszik. A kását, amely zabból készült, néha megízesítik fahéjjal, vagy banánnal, tényleg nagyon figyelmes a konyhai kisegítő személyzet. Reggeli után általában visszatérünk saját intézetünkbe pihenni kicsit, mielőtt elkezdődne a nagy munka.



 A napokban némileg változott a rendszer, mert mire én felébredek, addigra Doktorjózsi már elfogyasztotta magányos reggelijét és visszatért a szállásunkra, innen viszont általában ugyanúgy folytatódik minden. Azaz, megyünk kutatni! A kutatást terepmunkával kezdjük, nem vagyunk mi holmi szobatudósok, akik csak otthon ülnek kényelmesen és elmélkednek. Mi saját tapasztalatainkra hagyatkozva dolgozunk. Felöltjük munkaruhánkat, ami látszólag egyszerű fürdőnadrág, valójában azonban különleges, a NASA által fejlesztett intelligens szövet, amely képes mérni a vízben a hullámok áramlási és terjedési együtthatóját, hőmérsékletét, ph-értékét és irányát. A kapott adatokat beültetett mikrocsipben tárolja. Állítólag, mi ugyanis még nem használtuk, ennél konzervatívabbak vagyunk, de nem néznénk ki igazi tudósnak itt, ha nem ilyet használnánk. Kicsit érződik azért a sznobéria az ilyen felkapott kutatóintézetekben.
Szóval felöltözünk és elmegyünk a mintegy kétpercnyi gyalogútra található terepmunkánkra. Ott aztán beleugrunk a vízbe és bő két órán keresztül csak fürdőzünk, lubickolunk - azaz dolgozunk. Munkánk - ahogy a többi tudósé is itt a környéken - a következőből áll: bemegyünk oda, ahol a hullámok tarajosodni kezdenek. Ha szerencsénk van és a hullám pont ott kezd el tarajosodni ahol mi állunk, akkor a part felé fordulva, a hullámra merőleges testtartással a talajtól elrugaszkodva, eseteként erőteljes karcsapásokkal rásegítve megpróbáljuk elkapni a hullám leggyorsabb, legnagyobb energiájú csúcskivetülését. Ha sikerül, akkor a hullám olyan erővel kap el, hogy akár 30 méterre elvisz magával, ha ügyesen, testünket nyílegyenesre kifeszítve megtartjuk magunkat a hullám hátán. Ekkor arccal lefelé, előre nyújtott karral siklunk a felszínen, némelyik hullám időnként fel-feldob kicsit a levegőbe, ilyenkor csattanva érkezünk vissza a vízre és repülünk tovább. Elképesztő érzés, néha olyan, mintha le akarná szedni az arcunkat, olyan sebességgel visz magával. Méréseink szerint mintegy 8 másodperc alatt tesz meg kb. harminc métert a test ilyenkor, ez a vízen arccal fekve jó súlyos élmény. Ha nem sikerül elkapni, mert már korábban kialakul a hullám, akkor lemaradunk róla, ha viszont későn ugrunk bele, akkor már egészen más erőviszonyok uralkodnak a hullám belsejében, ilyenkor testünket összevissza cibálva rángatja. Ilyen esetekben nem ritkán valóban magatehetetlen rongydarabként centrifugál pár másodpercen keresztül, szaltó és orsó általában egymással kombinálódva történik meg a víz alatt.










A legtökéletesebb akkor elkapni a hullámot, mikor már kezd feltornyosulni, de még nem bukik át saját magán a hátulról jövő víztömeg. A legideálisabb pillanat az, amikor a hullámnak az átbukást jelző tarajosodás előtti utolsó pillanatában kialakuló szinte függőlegesen fölénk tornyosuló falát kapjuk el, azaz mikor a hullámnak hátat fordítva a felénk rohanó fal felszívó erejét kihasználva elrugaszkodunk és innentől kezdve sorsunk eldőlt, ha jól csináltunk elkap és úgy repít, amihez semmi hasonlatosat nem tudok példának felhozni, ha pedig nem, akkor vagy megcincál-forgat-szaggat, vagy egyszerűen elmegy. Mielőtt odaér hozzánk a hullám, időnként elképesztő szívóerőt produkál ahogy magába gyűjti a vizet, utána pedig őserővel lök el mindent és ha szerencsénk van akkor nem enged el egy darabig.
Elég hamar rájöttünk, hogy kell meglovagolni ügyesen a hullámokat, kutatásunk nem is erre irányult, hanem arra, hogy amikor a vízben állva három-négy jókora hullám után csak ringatózunk és várjuk a következő brutális hullámot, akkor megpróbáljuk kitalálni, illetve megérteni, hogy miért nem akar jönni a következő. Elment egy pár nagyon nagy, utána egy darabig semmi. Aztán körülbelül annyi idő múlva, amennyi ideig a nagy hullámzás tartott, újra elkezdődik és megint érkeznek az egyre nagyobb hullámok. Ez a ciklikusság jellemző a hullámokra, azaz van egy nagy hullámzós sorozat, aztán nincs, aztán megint van és megint nincs. Azaz, a hullámok hullámokban jönnek. Hogy milyen hullámokban az számtalan tényezőtől függ: az időjárástól, az apálytól, a dagálytól, a cunamiktól és még számtalan egyéb apróságtól. A mi feladatunk egyelőre odáig tartott, hogy megállapítsuk, hogy a hullámok hullámok jönnek.
A komoly munka után fáradtan hazajövünk kicsit pihenni, majd elmegyünk elkölteni jól megérdemelt vacsoránkat, valamelyik helyi kifőzdében. A vacsora általában szerényen a helyi adottságoknak megfelelő viszonyok között elkészített hétköznapi ételből áll, mint pl grillezett barracuda, vagy kardhal tandoorban sütve, de ettünk már egyszerű hallevest is, vagy finom vajhal curryt. És! Ettünk Hungarian goulasht is mit rice. Hogy miből volt azt nem tudtuk megállapítani, de hogy nem halból, az máris felróható egyetlen előnyéül. Valami édeskés paradicsomos szószban feltálalt húsdarabok voltak, zöldpaprika szeletkékkel feldobva. Felejthető - lenne, ha nem egy indiai tengerparton elfogyasztott gulyásként maradt volna meg emlékezetünkben.







Vacsora után kicsit hazamegyünk pihenni, majd előfordul, hogy visszamegyünk kutatni. A jó tudós nem lopja a napot, sokat dolgozik, szorgosan, nagy fegyelemmel. Az esti kutatás merőben más élmény. Ilyenkor magányosak vagyunk, jobban tudunk koncentrálni a munkánkra, nem zavar senki. Igaz múltkor arra sétált néhány helyi lakos, érdeklődve figyelték mit csinálunk, majd miután túlestünk a fromkántrivicsjuár formaságokon, elmondták, hogy ők sosem fürdenek, nem is tudnak úszni, és hogy ez milyen veszélyes dolog. Valóban, indiaikat szinte sosem látunk a tengerben, csak vendégkutatókat, illetve van egy másik partszakasz, ahol viszont csak indiaiak vannak a vízben, de ruhástul, viszont csak térdig. Ők nyilvánvalóan valami másfajta kutatást végeznek.










Miután végeztünk az esti munkánkkal, hazatérünk és laza, könnyed esti elemzés-analizálás után nyugovóra térünk. Doktor Jozef mindig hamarabb elalszik mint én, most is itt szuszog mellettem, remélem tud pihenni szegény és legalább álmában nem dolgozik, mert napközben amit művel az valami emberfeletti. Igaz sokszor csak mintha ülne és cigizgetne, de közben képletek és teóriák cikáznak az agyában, tudom. Hamarosan én is lepihenek, mert általános napi jegyzeteim mellett kimerített ennek a beszámolónak az elkészítése, lehet, hogy most kicsit több alvásra lesz szükségem ezután. Azért bízom benne, hogy még világosban felébredek.
A kutatómunkánkat néha színesítjük kicsit, ilyenkor más tudományterületekre is elkalandozunk, csak úgy játékosan, mintegy pajkos kis pillantás, incselkedő kis horkantás a másik felé. Pár napja például a kulturális antropológia és a mozgásművészetek, az etno-dramatika területére kalandoztunk, mikor megtekintettünk egy khatakali előadást. A khatakali sajátos keralai táncdráma, általában eposzokból átvett történetekkel. Rendkívül időigényes maszkolás után egy rohadt meleg és bonyolult jelmezt magukra öltve adják elő az élő zenével kísért és egy mesemondó által időnként kommentált történetet. A khatakalinak sajátos szimbólumrendszere van, az érzéseket és lelkiállapotokat erőteljesen stilizált, sokszor karikatúrába hajló arcjátékkal, valamint kézjelekkel és sajátos lábmunkával kísért tánclejtésekkel fejezik ki. A smink és a jelmez felismerhetetlenné teszi a mögötte rejtőző színészt. Az arcfestés kizárólag természetes anyagokkal készül, a Keralára erősen jellemző ayurvédikus anyagok használható, melyek összhangban vannak az emberi test igényeivel. Az arcra ragasztott kiegészítő kellékek szintén csak természetes anyagok segítségével kerülnek rögzítésre, éppolyan természetesek, mint a szem vörösségét előidéző kis bogyók leve, ami állítólag kimondottan jót tesz a szemnek, mert fertőtlenít. Az előadás nagyon vicces volt, először egy és háromnegyed órán kersztül sminkeltek és öltözködtek, majd rövid bevezető után a kilenc jellemző emberi viselkedésfomra bemutatása következett a khatakali eszközeivel, majd maga a dráma. A történet egy mondattal leírható: a gonosz démonnő először tisztálkodik, majd elindul, hogy urának szűzlányokat szerezzen, de útközben meglát egy ifjút, akibe beleszeret, ezért felveszi egy szép fiatal nő alakját, hogy így próbálja őt házasságra bírni, de a fiú elutasítja, mire harcolni kezdenek, és a hős fiú levágja az orrát, a fülét és a melleit a gonosz démoninának. Ez csak két jelenet volt, mintegy bő óra alatt, az igazi khatakali színház azonban legalább négy órás.










Kitekeintésként részt vettük még egy ayurvédikus full body masszázson is, amit itt bőszen ajánlgatnak úton-útfélen a munkában megfáradt kutatóknak. Mi sem utasítottuk vissza, hiszen kemény nap állt mögöttünk aznap. (Mindegyik nap kemény persze, de gondolom ez már kiderült). Az ayurvédikus masszázs némileg különbözik az otthon megszokottól, mondjuk, mint amit a Szecskában kap az ember. Ott sokszor a fájdalomküszöbig, sőt azon túl gyúrják az embert, míg itt gyógynövényekkel megspékelt olajat dörgölnek a bőrfelüleletbe. A masszázs teljes meztelenségre vetkőzéssel kezdődik, majd a masszőr egy ágyékkötőt kötöz a testre, mely hátul a fenékrészen csak egy kis pántocska, gyakorlatilag hasonlatos egy tangához. Az érzés is, bár még nem sokszor flangáltam tangában ezelőtt. Mondjuk hogy egyszer sem, nem itt fogom elárulni, hogy milyen helyekre járok otthon, mikor nem kutatok éppen. Na, ezen most túllépek, ha nem bánjátok. Miután háttal felfelé felfekszik a kliens az olajtól sikamlós fából készült masszőrasztalra, a masszőr óvatos mozdulatokkal kibontja a hátul megkötött ágyékkötőt, így a teljes test meztelenül fekszik az asztalon, csak alulról véd az ágyékkötő maradéka. A masszőr olajat hint a test minden részére, majd határozott, erős mozdulatokkal, belesimítja a bőrbe azt. Nem mondom, hogy nem éreztem kissé kiszolgáltatva magam, ahogy meztelen hátsómat egy olajos férfikéz dörgölte, de a frissítő érzés, amit ez okozott, hamar feledtette velem elsőre bizarrnak látszó helyzetemet és átadtam magam a felpezsdítő érzés élvezetének, amit ez a tevékenység okozott. Félidőben újra megkötötte az ágyékkötőt, majd megfordultam és a testem elülső oldalát masszírozta végig, nyaktól lábfejig. Az ágyékkötő fedte részeket természetesen kihagyta, mielőtt még erre vonatkozó obszcén kérdésekkel próbálna valaki nyugtalanítani. Bő háromnegyed óra múlva véget ért a kezelés, ezután zuhanyozni kellett, ami nehezen ment, mert az olajtól annyira csúszott a talpam, hogy hatszor majdnem eltaknyoltam, mire a két méterre lévő zuhanyzóig elcsúszkáltam valahogy. Mindez paralell zajlott Dr. Józseffel, aki a szomszédos intézményben élt át hasonló élményeket velem egyidőben.
Kis kikacsintáshoz azonban ez is elegendő volt, némi szellemi felfrissülés után még jobban estek az estére vásárolt süteményeink, melyek közül legfinomabbnak a sajttorta számít körünkben.
Egyelőre élvezzük a munkát, sajnos más dolgokra nem nagyon maradt időnk, de hát ez is bőven elég, nem szabad szétszakadni. Hogy meddig kutatunk még, azt nem tudjuk. Igaz, most már csak csiszolgatjuk elméletünket, finomítgatunk rajta és szerintem holnapután elindulunk. Bár három napja is azt mondtuk, hogy aznaphoz képest holnapután indulunk és tegnap is, meg ma is, de eddig még egyszer sem indultunk el.
Mindegy, alszunk még rá egyet, aztán majd holnap is azt mondjuk: holnapután.










Breaking news!!!!
Csak holnaputan indulunk.

13 megjegyzés:

  1. mustang úr a mohó2009. november 25. 14:38

    ha a masszázsról szóló leírást is allegórikusan kell értelmezni, mint a túdósosdit , akkor nyugodtan kirakhatattok volna egy 18-cas karikát

    VálaszTörlés
  2. Az első sorok után azt hittem, hogy nem tudtatok ellen állni a könnyen hozzájutható hasis csábításának, aztán rájöttem hogy napszúrást kaphattatok, beszéltem az orvos barátaimmal és azt javasolták hogy minnél előbb menjetek el innen, sokkal szívesebben, (kár) örömmel olvasom amikor valami borszasztó helyen izzadtok,fagyoskodtok, fostok, hánytok éheztek, és nélkülöztök....

    VálaszTörlés
  3. Szegénykéim, ugye nagyon fáradtak vagytok??

    VálaszTörlés
  4. milyen allegoria??? inkabb allergia, a sok hullamtantol. jozsi, valaki ketsegbe meri vonni kutatasaink hasznossagat...

    egyebkent zebrina, valoban nagyon faradtak vagyunk, hiszen mint lathatod, rengeteget dolgozunk itt. senki ne akarjon ide jonni, meg a vegen megkattan a munkatol, mint mi.

    ivett, neked pedig azt uzenjuk, hogy ennel szarabb helyzetben mint most, meg nem voltunk, ugy olvasd, hogy szenvedeseink kvinteszenciajanak lehetsz elo szemtanuja

    VálaszTörlés
  5. egyebkent az elobb, miutan cigit vettem, maga a boltos huzott elo a pultja alol vagy negyed kilo hasist, szoval tenyleg nem bonyolult hozzajutni. suttogva kerdezte az amugy tokures helyisegben, hogy akarok-e szivni, majd ovatosan elohuzott egy kistaskanyi mennyiseget

    VálaszTörlés
  6. Khm, remélem, a hazai kutatásaitok is éppily inspirálóak lesznek, és kamatoztatjátok majd e tanulmányút eredményeit a nemzet javára kis hazánkban.

    VálaszTörlés
  7. "Könyvkiadással és könyvterjesztéssel foglalkozó szakember tárgyalásokat kíván folytatni Hullámtannal foglalkozó fiatal tudósokkal,amennyiben kutatásaikat publikálni kívánják." Varkala viharos vizei "jeligére dec.8.-a után bárhol.

    VálaszTörlés
  8. Szuper, várjuk a további infókat délről, mert mi is akarunk ott erősen kutatni.

    VálaszTörlés
  9. igen, remek kutatohely ez, a laborban ma eddig sosem latott meretu hullamokat talaltunk, a ritmusuk is erosen kiszamithato volt, de mar kezdett kicsuszni a kontroll a kezunkbol, inkabb ok iranyitottak minket, mint mi oket. mondjuk ugy, hogy, mint egy darab szart, ugy sodortak el kutatas kozben, lehetetlen volt ertekelheto adatokhoz jutni. holnaputanig tudunk kutatni, mert akkor elindulunk

    koszonjuk a felkerest nevtelennek, remelhetoleg dec 8-ig elterjed a hire kutatasainknak a tudomanyos vilagban, legalabbis a science magazin felkerese erre enged kovetkeztetni

    a nemzetet pedig ezutan is huen fogjuk szolgalni, jobb hijan a palatinus hullammedencejeben fogunk kutatni.

    VálaszTörlés
  10. Ne aggódjatok a kutatás folytonossága miatt, Ricsivel december végén folytatjuk a melótokat, és folyamatosan referálunk a kutatási eredményeinkről. Aztán összehozhatunk belőle egy Phd. értekezést. Vállaljátok a konzulensi feladatokat?

    VálaszTörlés
  11. jaj, megnyugtato, hogy ezt a nehez es nepszerutlen, viszont rendkivul hasznos kutatast ennyien nem hagyjatok veszni. varni fogjuk a kutatasi eredmenyeiteket, majd a kapott adatokat osszedolgozva akar egy szakkonyvet is kiadathatunk. legedesebb a kozos munka gyumolcse.
    ha pedig kerdesek merulnek fel a tudomanyos cselekves vegzese kozben, batran forduljatok hozzank!

    VálaszTörlés
  12. ambruska azt mondta, hogy jöjjön hozzánk egy vendég. Mikor megkérdeztem, hogy ki jöjjön, azt mondta, hogy a Márton. Úgyhogy irány haza!

    VálaszTörlés
  13. na végre jó hallani hogy végre dolgoztok iS!

    VálaszTörlés