2009. október 21., szerda

Agra


Új élményekkel lettünk gazdagabbak ismét. Az első a fekve pattogás feledhetetlen érzése, melyet a busz hátuljában kialakított emeleti fekvőhelyen szenvedtünk el az Agra felé vezető úton. Az elején még röhögtem, aztán 12 óra múlva a végén is.  A közte eltelt időt nem részletezem, mert szalonképtelen gondolatok suhantak keresztül pendülő húrokra emlékeztető idegeimen. A busz úgy néz ki, hogy alul rendes ülések vannak, felettük pedig az egyik oldalon hosszirányban dupla, illetve szimpla fekvőhelyek vannak kialakítva.
 

A szimplán csak egy csík fér el, a duplán valahogy összepréselődtünk ketten, nem is lett volna olyan vészes, ha nem a busz leghátuljában vagyunk, ahol minden rázkódás duplájára erősödik. Szerencsére nem volt tele a busz, mert különben az összes csomagot magunk köré kellett volna zsúfolnunk, csomagtartó híján. Hogy mi tartotta egyben ezt a roncsot, azt nem tudtuk megfejteni, a sofőr ülését mindenesetre műanyag zsinórral kötötték össze, sőt ebből fonták a háttámláját is, már ha azt a képződményt annak lehet nevezni. Alulról valami bovden jött fel a sebességváltó mellől, azt kellett meghúznia, ha le akarta állítani a buszt. A mellettünk levő üres szimpla fekhely összes függönye leszakadt a kellemes rezgéstől, és a beépített ventillátornak is csak a maradványai fityegtek az út végére. Az út nagy része azzal telt, hogy a 450 rúpiáért vásárolt ultragagyi mp3 lejátszóból próbáltuk kipréselni a rámásolt zenéket, (sajnos az eredeti lejátszóm leesett a földre és nem hajlandó megnyekkenni, nagyon-nagy veszteség), de szép lassan kiderült, hogy inkább lehetne szarrakásnak nevezni, mint mp3 lejátszónak, de hát olcsó húsnak híg a leve, ezt ismét megtanultam. Abban bíztam, hogy szerencsénk lesz, de nem volt, így az 1 gigás memória mindössze 5 százalékát tudjuk használni, ami kb .7 számot jelent, elég unalmas 12 órán keresztül csak ugyanazt hallgatni, ráadásul úgy, hogy minden újraindulás legalább öt percet vesz igénybe. Hiába, a kínai ipar egyik remekművéről van szó, gyártsanak inkább műanyag Maokat, az is többet ér.
Amikor csodával határos módon az eredetileg ígért reggel hatra megérkeztünk Agrába és levakartuk magunkról az azonnal ránkakaszkodó piócahadat, elmentünk az állomásra, hogy kiderítsük, van-e vonat még aznap este Khajurahoba, mert egy napnál többet nem szándékoztunk a városban tölteni, Taj Mahal ide-vagy oda. 



Lépten nyomon önjelölt utazásszervezők csimpaszkodtak ránk, rendkívül idegesítő, levakarhatatlan figurák, az egyik ott ült velünk a pályaudvar kávézójában, a könyveinket lapozgatva, idióta mosollyal a száján. Kiderült, sok-sok ellentmondásos információ után, hogy éjjel lesz vonatunk Khajurahoba, aminek nagyon örültünk, hiszen így nem kell szállásra költenünk, ismét alhatunk utazás közben. A vonat nem ráz annyira. Bedobtunk két jeges kávét és két normálisat, az eddigi legjobbat Indiában, majd kerülőúton leráztunk a piócát és biciklisriksával elindultunk a Taj Mahalhoz. Útközben bedobtunk két sört, amiből már hiányunk volt, megismerkedtünk riksásunk barátaival (meglepő módon szintén riksások), majd kirakott minket a Taj Mahal körüli park egyik bejáratánál. Bevergődtünk a fák közé, ahol leheveredtünk kicsit, eléggé készen voltunk, nem ettünk már előző nap sem igazán normálisan, azóta meg semmit, csak kávét és sört ittunk, nem aludtunk, szóval  felkészülten érkeztünk meg India egyik legnagyobb látványosságához. Kis heverészés után úgy döntöttünk, hogy eszünk valamit abban az étteremben, ahonnan a legjobb kilátás nyílik a síremlékre, elég csapnivaló kaját kaptunk, Mártis zöldséges tésztalevest, én pedig kínai zöldséges sült rizst ettem, egyik sem látott néhány répafoszlatnál több zöldséget, de mindegy, szüksége volt már valamire a gyomrunknak.

Ezután nekiindultunk a Taj Mahal meghódításának, keresztülverekedtük magunkat a műanyag Taj Mahal árusokon, a márvány Taj Mahal árusokon, a fa Taj Mahal árusokon, és a hűtőmágnes Taj Mahal árusokon, megvettük a pofátlanul diszkriminatív, az indiai 20 rúpiával szemben, a külföldieknek kitalált 750 rúpiás belépőt (ingyen félliteres ásványvíz járt mellé), kiálltuk a félórás motozós sort a tűző napon atomkészen, majd visszazavartak berakni a laptopot és az egyik társasjátékunkat, amiben csak karton frinc-francok vannak az értékmegőrzőbe, mert azok not allowed objektumok, itt újabb lóvét szedtek le rólunk. Majd ötvenezer indiai, kínai és japán társaságában bejutottunk a még belsőbb parkba, ami a Taj Mahal köré épült.  Egy nagy kapun áthaladva aztán elénk tárult ennek a valóban fenséges épületnek a hatalmas márványtömbje, bár a tömb szó nem feltétlen fejezi ki azt a tökéletesen kecses és mégis masszív formát, ami ezt az épületet jellemzi. Ennek az épületnek szerintem az a legnagyobb erénye, hogy olyan szinten tökéletes arányok jellemzik teljes egészében,  hogy talán ezért tudott a világ egyik legismertebb épületévé válni, egyszerre annyira masszív és annyira légies, és olyan jól helyezték el a köré épített térben, hogy nem nagyon lehet kivetnivalót találni benne, nem mintha ez lett volna a szándékom. 



 

 

 

 

Belül sötét és meglepően kicsi, eszméletlen faragványok díszítik a hófehér márványt, valóban gyönyörű, mesteri építmény. A belső tér közepén fekszik Shah Jahan özvegye, gazdagon farigcsált márványkerítéssel körülkerítve, ezt lehet körüljárni anélkül, hogy a tulajdonképpeni sírból szinte bármit is lehetne látni, közben tömeg mindenhol ajánlkozó idegenvezetők, stb. 


 

 

 

 

 


Kint kicsit leheveredtünk a márványra, az indiaiak pedig fekvő testünk fölé komponálva magukat fényképezték az elnyúlt testünkkel gazdagított épületet. Aztán leléptünk, beültünk egy autóriksába, aki elvitt minket egy helyre kajálni megint, majd összefutottunk az előző riksás két legjobb barátjával, külön-külön felraktak minket a riksájukra, elmentünk az Agra Forthoz, ahová már nem mentünk be, mert záróra volt, helyette vitatkoztunk a minden szart ránk sózni akaró árusokkal, hogy hagyjanak már békén, majd továbbálltunk a két riksással akik megkértek minket, hogy hadd vigyenek el minket egy-két kézműves boltba, ahol nem kell vásárolnunk, viszont ők fejpénzt kapnak értünk. 

Beleegyeztünk, mert olyan olcsón fuvaroztak minket, hogy ez jó biznisznek tűnt. Elmentünk egy márványlapokat drágakőintarziával díszitő műhelybe, ahol megtekintettük, hogy hogyan készülnek ezek a valóban nagyon gyönyörű, egyben nagyon drága készítmények, kivakartuk magunkat nagy nehezen a shopból, közben próbáltunk egy mp3 lejátszót szerezni, de pont kedden pont az összes elektronikai üzlet zárva van, senki sem tudja miért, úgyhogy ez nem jött össze, majd elmentünk egy szőnyegkészítőhöz, akivel élénk beszélgetésbe bonyolódtunk az iszlám hitről, tényleg nagyon érdekes és tanulságos volt. Nem az első eset, hogy muszlimokkal beszélgettünk a vallásukról, egész más képet lehet kapni rajtuk keresztül erről a vallásról, mit amit otthon tudunk kialakítani magunkban mondjuk a hírekből, anélkül, hogy valóban bármi közünk lenne hozzájuk. Mindegy ebbe, most nem akarok belebonyolódni. Szőnyeget persze nem vettünk, azt viszont megtudtuk, hogy 2-300 csomó van egy négyzetinchnyi szőnyegben. Ezután kifizettük a riksásainkat, borravalóként nekik adtuk a délelőtt szerzett myanmari gyártmányú irgalmatlan ocsmány ízű cigarettánkat, majd beültünk egy kávézóba, ahonnan lassan visszamászunk a pályaudvarra, mert éjfél után indulunk tovább, csók!



11 megjegyzés:

  1. Mivel azért most már csak eltelt némi idő, gondoltam, csak megérdeklődöm, hogy beválnak a térképek és a Lónelli könyvek? Remélem, nyújtanak valamicske segítséget a hányattatások során...

    VálaszTörlés
  2. koszi a lonely nagyon sokat segit, a terkepek kozul, csak az eszak-indiat hasznaltam, mert az meg kezelheto meretu, de azt is csak azert, mert erdekes volt nezegetni, funkcionalisan nem hianyozna, a lonely is tele van terkepekkel. a nagy india terkepet ki sem nyitottam, es nem is nagyon fogom, mert dupla meretu szobat kene berelnunk hozza...

    VálaszTörlés
  3. Csak okoskodnék hogy éppen fordítva volt a felállás: Shah Jahan volt Mumtaz özvegye. Eltérő elhalálozási sorrendben nehezen épülhetett volna meg a Tádzs :) Jó utat! ja és jú ár from vics kantri szőr?

    VálaszTörlés
  4. ja, persze igazad van, bar a tadzs olyan, hogy akar a tulvilagrol is megepithettek volna. ja es aj em from hangeri. - aa, ju ar hangri, haha!

    VálaszTörlés
  5. Tetszett, ahogy a Tadzsról készült képek következtek, volt benne egy kis suspense! :)

    És ilyen rövid idő alatt ott bírtátok hagyni ezt a földöntúli csodát?...

    VálaszTörlés
  6. Darjeelingbe nem mentek véletlenül? Nekünk az lenne a végpont és érdekelne elsőkézből az időjárás. Állítólag most már ölég hideg van ott.

    VálaszTörlés
  7. és jamalnak sem engedtétek, hogy idegenvezessen titeket? pedig ő egy igen híres szánalomraméltó fiúcska :P

    VálaszTörlés
  8. de dardzsilingbe szeretnenk menni mindenkeppen, ha ott jarunk, majd beszamolunk arrol is. mikor keszulsz menni?

    VálaszTörlés
  9. te pedig, manyika a gettomillimosra gondolsz? olyat pont agranal eppen nem lattunk, de van sok kiskolyok guide

    VálaszTörlés
  10. kikka, eleg sok ember voilt ott bent, szerintem egy-ket oranal tobbet nehez bent tolteni, raadasul zsirrogyasztoan meleg volt es a vizemet persze bezartam a veszelyes tarsasjatekkal es a laptoppal egyutt a lehuzo-szekrenybe

    VálaszTörlés
  11. Ma erkeztunk Delhibe, holnapra van vonatjegyunk New Jalpaiguriba, ahonnan asszem kisvonattal lehet Darjeelinget megkozeliteni. Hirtelen rugtuk fel a menetrendet, az utunk vege fele mentunk volna oda, de erdeklodtunk mashol is es kiderult, hogy mar most is igen hideg van, nem mertunk meg egy honapot varni.
    http://indiabanjarunk.blogspot.com/

    VálaszTörlés